A lassan elkészülő holmira mondják, hogy úgy készül, mint a Luca széke. Hogy is? 13 féle fából állnak össze elemei. A Bihar megyei Síterben úgy tartják. tizenháromféle fából, tizenhárom nap alatt kell elkészíteni a Lucaszéket úgy, hogy minden nap hozzátesznek egy-egy új darabot. Luca napján kezdik, s karácsony estjén fejezik be. Kelemen János elbeszélése szerint az éjféli szentmisén a padok elé kell helyezni a széket, majd a készítője ráül, és figyeli a templomba jövőket. "A széken ülve rögtön megláthatja, hogy kik a boszorkányok, mert minden boszorkánynak láthatóvá lesz a szarva, és mikor belép a templomajtón, lehajtja a fejét, hogy a szarva bele ne akadjon a szemöldökfába." A Luca-napkor kezdődő, s az éjféli miséig tartó boszorkányjáró időszak neve: lucatizenketted. 

Miért pont Luca napja? 
December 13-a a naptárreform életbelépése előtt az esztendő legrövidebb napja , egyúttal a a téli napforduló kezdőpontja volt. Szent Luca vértanú nevenapja, akinek neve Világosságot jelent, hiszen ezen a napon a világosságra van a legnagyobb szüksége az embereknek. Luca vértanú emlékére tradíció a "luca koszorú" viselése, melyen gyertyaszál ég. Luca napját egyben gonoszjáró napnak tartották a legerősebb sötétség okán, ezért a mágikus népi hagyomány e napi hiedelmei is bajelhárításra, termékenységvarázslásra vagy időjárásra vonatkoztak. Ilyen, hogy csak a legfontosabbakat említsük, a lucakalendárium, a lucaszék, a lucapogácsa, a lucabúza és a kotyolás. A napi javas erre a napra szintén nem sok jót jelez. 

Babonák Lucának 
Este, lefekvés előtt el kell tenni a söprűt, a boszorkányok lovát, fokhagymát kell nyelni rontás ellen és érdemes fokhagymát tenni a párna alá. A tyúkok tojójának megpiszkálása (durkálás, kurkálás, sutulás, monyolás) a jó tojástermést biztosítja. A baromfinépre ilyenkor fokozottabb veszély vár, ezért az ólak szemöldökfáját, akárcsak a házét, bekenik fokhagymával. Az asszonyok ezen a napon nem varrnak, mert "bevarrják a tyúk tojóját", és nem illendő látogatóba menniük, mert elvinnék onnan a szárnyasok hasznát. Több helyen hagyomány, hogy a Luca napján érkezőnek tyúkszarral kenték be az orrát. Ezen a napon a szerszámok nyelét sem szabad kiszáradni hagyni, ezért ha mégis nő jönne a házhoz, a nagyfejsze nyelére kell pisilnie.

Dologtiltás - asszonyrontás 
A nők ezen a napon csak fosztó, bontó dologba kezdhettek, mert ha mással foglalatoskodtak volna, azt sosem fejezik be. Aki ezen a napon lisztbe nyúl, az orbáncos lesz, aki pedig ezen a napon tüzet rak, és kenyeret süt, annak kenyere kővé változik. Lucaboszorkány - a kelta mitológiából is ismert a napja - megköveteli asszonyhíveitől, hogy az ő napját az asszonyok megbecsüljék, és ne dolgozzanak. Aki meg akarja lesni a boszorkányt, az ennek a napnak éjfelén meglesheti a boszorkányt a keresztútnál. Ennek módja, hogy kört von maga köré, mind a négy égtáj felé keresztet vet, és elmondja a Miatyánkot. A kört szent krétával, vagy szentelt vízbe mártott éjfélkor hasított mogyorófavesszővel kell meghúzni, és abból kilépni nem szabad, mert utoléri a rontás azt, aki elhagyja a mágia körét. 

Luca napi lakoma 
A jeles nap a szellemirtás napja is egyben, így a fokhagymás kenyér, a fokhagymás ételek, fogyasztása ajánlatos. A fokhagyma elriasztja a szellemeket, a rontást. Jó szolgálatot tesz a küszöbön, párna alatt újszülöttek ágyában egyaránt. 

Luca napi jóslások 
A termésjóslás ezen a napon a legbiztosabb. Cserépedényben (Ez fontos!) "lucabúzát" vetnek, azt naponta meglocsolják. Ha karácsonyra kizöldül, jó termés várható. Ha nem, akkor szerény lesz a jövő év termése. Az éjféli miséig a lucabúzát az asztalon tartják. Akkor elviszik a templomba, a pappal megszenteltetik, majd hazaérve megetetik az állatokkal. Férjünkre vonatkozó jóslás is vonatkozik ehhez a naphoz. Gombócot sütünk, mindegyikbe egy-egy férfi nevét tesszük, minden nap egyet megetetünk az állatokkal, az utolsóban talált név gazdája lesz a férjünk az idei farsangban. Vannak tájak, ahol egy gombócot üresen hagynak, ha ez marad utolsónak, akkor a leány nem megy férjhez abban az évben. Hasonló - inkább polgári családokban elterjedt - jóslás. Írjunk 13 papírszeletre férfineveket, egyet hagyjunk üresen. Rejtsük a párnánk alá, és minden este dobjunk el egyet. Karácsony estére kiderül, kihez megyünk a farsang idején. 

Luca napkor gyertyát és ólmot is öntenek. Az ólomöntést - az ólom egészségkárosító gőze miatt - nem javasoljuk, de a gyertyaöntés jó szórakozás a mai önjelölt boszipalántáknak is. 

Aranyvessző - Arankának 
Aranka kolléganői unszolására aranyvesszőt metszett Luca napján és egy vázába állította. Várta, hogy karácsonyig kivirágzik-e, mert ha igen, akkor a következő évben férjhez megy. Az aranyvessző kivirágzott, de Aranka még nem hitt a babonában, míg szilveszter éjjelén meg nem ismerte Attilát, akihez valóban férjhez ment. Ennek most lesz 20 esztendje. Igaz történetünk, Ari munkatársnőnkkel esett meg. 

Ezoterikusok tanácsai a Luca napra 
A gyertyaöntéshez némi gyertyaviasz, lapos lábas langyos víz és egy adag fantázia szükséges. A gyertyaviaszt felolvasztjuk tűz felett, és a vízbe öntjük. Az így kapott alakzatokat megfigyelve, azok szimbolikáját kiolvasva következtethetünk a jövőnkre. A cigány vetőkártya ezen a napon biztos jövendőt mutat. Érdemes jósnőhöz, vagy javasemberhez fordulni mindazoknak, akik a jövendőre kíváncsiak. (HarmoNet tanácsadók) Különösen alkalmas időpont ezen éjszaka az álmok figyelésére, álomfeljegyzés készítésére. Az álmok javas tartalmúak lehetnek.  

A betlehemezés

A karácsonyi ünnepnek már régóta része ez a dramatikus játék, amelyet eredetileg a templomokban vagy azok előtt adtak elő. A játék Jézus születésének fontosabb eseményeit mutatja be a Biblia alapján. Ez a szokás idővel elszakadt a templomoktól és számos változatban népszokásként élt tovább.

A legrégibb ismert magyar nyelvű betlehemes játék szövege a váci egyházmegyei könyvtárból került elő. Liptay István ecsegi plébános jegyezte fel 1684 és 1694 között.
Betlehemezni általában karácsony délutánján indultak a fiatalok, s késő estig sorba járták a falu portáit.
   Napjainkban kétféle betlehemező szokás ismeretes: az egyik az élő szereplőkkel, a másik bábfigurákkal játszott változat. Mindkét fajtáját hasonlóképpen játsszák, azonos szereplőkkel (pásztorok, angyalok, Mária, József). A betlehemezés fontos kelléke a kis templom, melynek belsejét a bibliai történet szereplői népesítik be, egyikből sem hiányozhat a királyokat Betlehembe vezető csillag.
   A bábtáncoltató betlehem főleg a Balaton-felvidéken szokás, ugyanazt a történetet kis bábszínpadon bábfigurákkal adják elő. A középkorban ezt a játékot az oltáron mutatták be, s mivel később világi elemek is szövődtek az előadásba, kitiltották a templomból. 
   Ugyancsak a Dunántúlon terjedt el a „Szállást keres a szent család" elnevezésű szokás. Egy-egy faluban 10-15 család vesz részt a játékban, egy festett szentcsalád-képet december 15-től kezdve minden nap hangos énekszóval más-más házba kötöztetnek. 

Egyik legrégebbi hagyományunk a Karácsony. A fenyőfaállítás és díszítés, a gyertyagyújtás, az ünnepi készülődés, az ajándékozás és a meleg, szeretetteljes, családi légkörben töltött napok segítenek ráhangolódnunk az élet legfontosabb üzenetére, a szeretetre.

Az ókori rómaiak az új évet vidám ünnepeken, a szaturnáliákon (Saturnus az idő és a termékenység istene) köszöntötték, amelyekhez az ajándékozás szokása is hozzátartozott. A fagyöngy, a fagyal, a különféle örökzöldek már ekkor e különleges időszak díszei, szimbolikus jelentőségű növényei voltak. A perzsa eredetű Mithrászt, a Legyőzhetetlen Nap istenét a római katonák keleten járva ismerhették meg. Kultuszához a december 25-e körüli napforduló, a "Legyőzhetetlen születésnapja" kapcsolódott.

Kétezer esztendeje az új év ünneplése, az újjászületés, a természet megújulásának közeledte miatt érzett öröm összekapcsolódik Isten fiának: a názáreti Jézusnak születésével. A gyermek Megváltó születésének ünneplése a legősibb emberi érzelemre: a gyermekeink iránti szeretetre épül. A karácsony szó, a magyar szavak egy részéhez hasonlóan szláv eredetű. Őse az ószláv krocsun szó, amely lépcsőt, átlépőt jelent, és egyértelműen utal az átlépésre az új időszakba, a téli napfordulóra. (A latinban a Calendae - Ianuariae - volt a neve az újév napjának.) Az angol Christmas elnevezés egyházi eredetű, hiszen Krisztus nevére utal, hasonlóan az egyházi német nyelvben használt Weihnacht-hoz, amelynek jelentése: Szent éj. A latin eredetű nyelvekben megjelenő Noël (francia), Natalé (olasz), Navidad (spanyol) a latin Natalis-ból ered, ami pedig születésnapot jelent. Az ünnepkör kezdete az advent, eljövetelt, várakozást jelent az Úrra, és négy ünnepi vasárnapot fog át. A hívő katolikus embereknek a karácsonyi ünnep legszebb része az éjféli mise, amelyet december 24-ről 25-re irradó éjszaka mutatnak be a templomokban. (Rómában az 5. század elején vezette be az akkori pápa.) Jézus megkeresztelésének és a vizek megszentelésének napja, január 6-a az ünnepkör vége. (Érdekes, hogy például Spanyolországban ezt a napot a háromkirályok napjának nevezik, és nagyobb ünnep, mint maga a karácsony, értelemszerűen az ajándékot is ők - a három király - hozzák.)

A karácsony, a szeretet bensőséges ünnepe elképzelhetetlen karácsonyfa állítása nélkül, pedig e szokás egészen új keletű. A hagyomány szerint Luther Márton, a reformáció nagy alakja állított először karácsonyfát gyermekeinek. Valószínűleg ismerte a régi germán hiedelmet, amely szerint a téli napforduló idején csatangoló gonosz szellemek elől védelmet csak akkor kapunk, ha az örökzöld fa alá húzódnak A karácsonyfa (életfa) valójában jelkép, szimbólum, Jézus születésének tiszteletére állítják, és a téli éjszaka csillagainak mintájára gyertyákat gyújtanak ágain. Az első adat a gyümölcsökkel és édességekkel díszített karácsonyfa állításról egy strasbourgi polgár jegyzetében található, amely 1605-ből származik. 1737-ben egy Wittenbergben készült könyvben írnak először az "új szokásról". A német, protestáns eredetű hagyományról így ír báró Podmaniczky Frigyes, e hagyomány hazai meghonosítója 1825-ben: "Hat órakor háromszoros csengetés hirdette a mi karácsonyfáink megérkeztét. Ekkor megnyílt atyánk nappali terme, s mi, gyermekek - öten voltunk - egy, a szoba közepén elhelyezett nagy asztalon, mindegyikünk külön megtalálta a karácsonyfáját s az a körül csoportosított különféle ajándékokat. Még most is előttem lebeg e szeretetteljes kép, az apának komoly, áhítatos magatartása, az anyának jóságos tekintete, a repeső öröm a gyermekarcokon, melyeknek pírján megtört a viaszgyertyák halvány fénye."
Csak a 19. század második felében, a bécsi udvar példája nyomán terjed el az akkori Magyarországon. Először a nemesi családok ünnepelnek a díszes karácsonyfa körül, majd a módosabb polgár- és gazdagabb parasztcsaládok is átveszik ezt a szokást. A parasztság körében csak a 20. században, az 1950-es években lett általános. (A nagyvilágban még azokban az országokban is elterjedt a déli féltekén, ahol a nyár közepén ünneplik a karácsonyt.)

A karácsonyfa díszei is jelképeket hordanak: a gyertyák a téli napfordulókor "megszülető" fényt, a fény hozóját, a megszülető Jézust jelképezik. A termések, mint az alma (a paradicsomi fa termése), és a dió - Jesse fájának gyümölcse - is az ő személyéhez köthetők. A fa tetejére tűzött csillag a háromkirályoknak utat mutató betlehemi csillag szimbóluma. Mindezeket üvegdíszek is pótolhatják. Napjainkban újra terjed a termésekkel díszített faállítás szokása. A karácsonyhoz kapcsolódó étkezési szokásaink - sok mozzanatukban - jelképes értelmet is hordoznak. Az elmaradhatatlan karácsonyi halétel - a rántott hal fogyasztása - bécsi eredetű. (A hal gyors mozgásával - szimbolikusan - a családnak az új esztendőben történő előrehaladására utal. A népi hagyományokban a halpikkely a gazdagságot, a pénzt jelképezi, a Szilézia vidékéről származó diós és mákos bejglihez hasonlóan. Régen szárnyas egyáltalán nem kerülhetett az asztalra, mert úgy tartották, a tyúk hátrakapar, és ez rossz jel az új év kezdetekor. Az utánzás úgy látszik, erőteljesebbnek bizonyul, hiszen a pulyka - amerikai eredetű hálaadási étel - napjainkban kezd elterjedni.

Már a középkorban is fontos ünnep volt a karácsony, melyhez számos hagyomány és szokás kapcsolódik. Cikkünk ezen szokások eredetét járja körül, és megpróbálja bemutatni, hogyan ünnepelték a régiek a karácsonyt. 

Karácsony a középkorban

A 14-15. századi emberekre a mély vallásosság jellemző, életüket az egyház szigorú normák, keretek között szabályozta. Vallásosságuk leginkább az ünnepek alkalmával nyilvánult meg.

A középkor egyik fontos ünnepe volt a karácsony, melynek időpontja egybeesett a téli napfordulóval. A 4. századig nem volt fix dátuma az ünnepnek, majd I. Gyula pápa (337-352) határozta meg karácsony napjának december 25-ét.

A mai karácsonyi ünnepektől eltérően a középkorban hosszabb ideig tartott az ünneplés, a karácsony egyfajta lezárása volt az évnek. Mivel a munka ilyenkor szünetelt, ezért a családi ünnepek és a pihenés hónapjai ezek. Az egyház az ünnepnapokon tiltotta a munkát, persze ez alól mindig akadtak kivételek. Karácsony este együtt üldögélt a család a tűz mellett, majd együtt indultak a templomba. 

A karácsony előtti időszak, advent a böjt időszaka, amiben bizonyos ételek fogyasztása tilos volt (pl tojás, hús). Ez volt a bűnbánás időszaka, amikor az emberek a túlvilági dolgokra koncentráltak, misékre jártak, elmélyültek vallásukban. Emiatt is várták annyira a karácsonyi ünneplést, a bőséges lakomákat. Az advent kezdetét éjféli harangozás jelezte. A keresztények kezdetben csak egy adventi vasárnapot ünnepeltek meg, illetve az egyházban nem is volt kötelező az advent ünneplése. A 7. században Nagy Szent Gergely pápa rendelte el a négy adventi vasárnap megtartását, illetve majd csak V. Pius pápa tette kötelezővé az advent ünneplését 1570-ben.

Karácsony második napja az adakozás napja, amikor az előljárók (a király, a nemesek, kézművesek és kereskedők) pénzt adományoztak a szolgálóiknak, inasaiknak kifejezve ezzel bőkezűségüket. Az ünneplés és lakomázás után a karácsonyi ünnepkör egészen Vízkeresztig folytatódott.  A vízkereszt, vagy háromkirályok napja különlegesebb és vidámabb ünnep volt. A távolról érkezett három király jobban megragadta az emberek képzeletét. Vízkeresztkor csoportok járták körbe a várost és eljátszották a királyok érkezését.

Karácsony ünnepéhez számos hagyomány és szokás kapcsolódik, melyeket többnyire a római és a pogány hagyományokból (pl. a "Dies Natalis Solis Invicti" vagy a Saturnaliák ünnepe) vett át a keresztény egyház.

Karácsonyfa

Karácsonyi örömtűz
(forrás: wikimedia)A téli napfordulóhoz kötődő pogány hagyományokban még nem szerepel a mai értelemben vett karácsonyfa, azonban a fák és örökzöldek fontos szimbólumok voltak. A téli napforduló idején örökzöld növényekkel díszítették a házak belsejét és külsejét egyaránt, hogy elűzzék a hideg tél egyhangúságát. A keresztény világban ezért lettek az örökzöldek az élet és az örökkévalóság szimbólumai. A füzérbe font örökzöldekkel, a fagyönggyel, a repkénnyel és a magyallal díszítettek. A keresztények úgy hitték, hogy a magyal bogyóit Krisztus vére színezte pirosra, mikor a töviskoronát viselte. 

A középkorban a templomokat Szenteste (amit Ádám és Éva napjának hívtak) almával díszített faágakkal ékesítették. A fákat ekkor még nem vitték be a házakba. A 16. századi Németországban Szenteste papír virágokkal díszített fenyőket vittek a város főterére, ahol nagy ünneplést tartottak, a feldíszített fákat körbetáncolták, majd a szertartás részeként elégették. A karácsonyi faágak, fatuskók égetése, illetve az ehhez tartozó örömtüzek, ünneplések más nemzetek hagyományaiban is jelen voltak.

Az első írásos feljegyzés a mai értelemben vett karácsonyfáról a 15. század végéről, Strasbourgból származik Sebastian Brant német író tollából. Ekkoriban a fákat almával, ostyával díszítették A gyertyával díszített karácsonyfát elsőként 1660-ból jegyezte le Lisolette pfalzi grófnő egy 1708-ban írt levelében. A karácsonyfa-állítás szokása hazánkban a 19. században jelent meg, főleg a német ajkú városi lakosság körében. Az első „magyar" karácsonyfát valószínűleg Brunszvik Teréz állította Aszódon. Magyar jellegzetesség a szaloncukor, amit a díszekhez hasonlóan a karácsonyfa ágaira akasztanak.

Étkezés

Középkori lakoma - részlet a Bayeux-i szőnyegről
(forrás: wikimedia)Az adventi szigorú böjtölés után mindenkinél más került az ünnepi asztalra, kezdve a vadkantól a libáig. Persze ezt is az emberek anyagi helyzete nagyban meghatározta, mindenesetre a liba népszerű étel volt. A pulyka csak az 1520-as évektől terjedt el Európában, miután a spanyolok behozták az újvilágból (hazánkba török közvetítéssel került be).

Speciális ünnepi ételek és italok is megjelentek, ilyen volt az angol wassail. Ez egy forró fűszeres ital, amit sörből és mézből készítette és gazdagon fűszereztek. A wassail szó nagyjából jó egészséget jelent.

Szórakozás

Mivel a karácsony a pihenés időszaka volt, ezért több idő jutott a szórakozásra is. A nagyobb ünnepeken színielőadásokat tartottak, annak ellenére, hogy az év többi részében az egyház tiltotta a színjátszást. Karácsonykor az emberek színjátékok, históriák formájában láthatták a Jézus születését, a három király érkezését, a szent családot.

A színjátékok mellett a karácsonyi énekek is népszerűek voltak a középkorban. Elterjedt volt a Karácsony 12 napja című zenei játék, melynek lényege, hogy mindenki elénekli a dal egy-egy versszakát, hozzá énekelve az előtte elhangzott versszakokat is.
 

Ajándékozás

Az ajándékozás szokása is a pogány hagyományokból ered. Bőkezűségük jeleként karácsony ünnepén a feljebbvalók adtak ajándékot a szolgálóiknak.

Az ajándékozás szokása is kezdetben egyházi keretek között zajlott, a mise alkalmával adományokat gyűjtöttek, amit a szegények között osztottak szét. Mikor hivatalosan is december 26-a lett az adakozás napja, a szegények házról házra jártak, énekekkel, versekkel köszöntötték a házaikat, akik ezért ajándékokat, de többnyire pénzt adtak. Ez a hagyomány a mai Angliában is él, a neve „Boxing Day".

A XVII. század folyamán aztán fontosabbá vált a család összetartása, az együtt és a gyerekekkel töltött idő, ezért a gyerekek kerültek karácsonyi ünneplés középpontjába, ekkortól terjed el a gyerekek megajándékozása. Hazánkban a karácsonyi ajándékozás csak az 1930-as évek után vált hagyománnyá.

Vásárok

A német városokban alakult ki a karácsonyi vásározás szokása, mely a XVIII-XIX. század fordulóján vált széles körben ismertté. A vásárokon főként a kézművesek termékeit árusították. A XIX. századtól pedig egyre nagyobb méretekben világszerte elterjedtek a karácsonyi vásárok.

Ahány ház, annyi szokás

Karácsonyi evészetek

Köztudomású, hogy az angol karácsonynak elmaradhatatlan fogása a pulyka, majd utána a karácsonyi puding (ezt ők két d-vel írják). Kevésbé ismeretes, hogy a pulyka csak a XVII. század során vonult be az angol étlapokra: régebben a sült liba volt a megszokott karácsonyi eledel, többnyire gesztenyével töltve.

Puding - marhafaggyúból
A karácsonyi pudingról a hagyomány azt tartja, hogy „ahányszor valaki a karácsonyi pudingból eszik, annyi boldog napja lesz majd az elkövetkező esztendőben." Így hát mindenki kétszeresen is igyekszik kivenni a részét a pudingból. Ennek egyébként sok változata van: vidékenként, sőt családonként őriznek hagyományos pudingrecepteket. Többnyire négy-hat héttel az ünnep előtt kezdődik a munka. Az évszázados szokásoknak megfelelően a pudingot marhafaggyúból, mégpedig ökörvese faggyújából (!) kell elkészíteni. A jó minőségű faggyút, miután megvásárolták, gondosan érlelik. A zsiradékot felosztják kisebb darabokra, ezekből golyókat formálnak, s állni hagyják őket. A golyókon keletkező vékony réteget késsel lekapargatják, egymás után többször is; ezáltal a faggyú teljesen megtisztul. Ezután láthatnak neki a pudingkészítésnek. Bonyodalmas munka, de érdemes vele bajlódni, mert az étek finom, laktató, és hosszú ideig eláll. Meg aztán a látvány is ünnepi, amikor a pudingot meghintik cukorral, leöntik rummal, és a rumot lángra lobbantják. Akinek telik rá, a rum helyett konyakot vagy whiskyt is használhat.

Magyarázat az almáról
A franciák egy ideje szintén csatlakoztak a karácsonyi pulykafogyasztók növekvő táborához, de az ország sok részében még élnek a régi szokások. Például Armagnac-ban vörösboros marhasült a karácsonyi főétel. Elzászban sokan kitartanak a hagyományos „choucroute" mellett. Ennek karácsonyi változata úgy készül, hogy a savanyú káposztát egyebek között libamájjal „gazdagítják". Marseille vidékén a sült liba a hagyományos karácsonyi étel, Provence-ban csukát fogyasztanak egy különleges mártással, az állítólag görög eredetű „raitó"-val. Ez vörösbor, paradicsom, vöröshagyma, dióbél együttese, fokhagymával, babérlevéllel, petrezselyemmel, rozmaringgal és szegfűszeggel ízesítve. Kapribogyókat és fekete olivabogyókat is tesznek bele. Ugyancsak régi provence-i étel karácsony idején a tengeri pérhal olivabogyóval, valamint az articsóka és az éticsiga. Az étkezés végén a hagyományos édesség a „tizenhárom karácsonyi desszert" volt, az utolsó vacsora tizenhárom résztvevőjére emlékeztetve. Mazsola, birsalmasajt, marcipán, nugát, kandírozott citrom, dió- és mogyoróbél, körte, aszalt szilva, füge, mandula és datolya adta öszsze a piskótatésztából készült karácsonyi finomság ízét. Manapság a csokoládékrémes „karácsonyi fatörzs" a szokásos desszert.
A német karácsonyi szokások szintén megváltoztak az idők folyamán. Hajdan mindenütt ponty volt a „kötelező" főfogás. Napjainkban is sokan készítenek karácsonyra pontyot, de a pulyka és a liba lekörözte népszerűségében a halat. Sőt az sem ritkaság napjainkban, hogy vadhúst, esetleg marha- vagy borjúsültet készítenek karácsonyra a német háziasszonyok. Persze, vannak örökké élő hagyományok is: almát, diót és mandulát igencsak ajánlatos fogyasztani karácsonykor! Az alma ugyanis a „tudás fáját" idézi, a dió és a mandula pedig - a maga kemény, nehezen feltörhető héjával - az élet nehézségeit, amelyeket, ki-ki, remélhetőleg, sikeresen fog legyőzni és megoldani. A németek karácsonyi édességei között az a hely, amelyet nálunk a mákos és a diós bejgli foglal el, a Stollen néven ismert tésztának jut. Küllemét tekintve olyan, mint egy briós, mégis egészen más. Finom kelt tésztájába kandírozott narancs- és citromhéjat meg vaníliát sütnek, s a tészta a hozzáadott rumtól foszlós és illatos. Az általános vélemény szerint a legjobb fajtájú Stollen Drezdában készül.

Smörgasbordok világa
Érdemes elkalandoznunk egy kis gasztronómiai kirándulásra a skandináv országokba is. Norvégiában jókora darab sült sertéshússzeleteket adnak az asztalra, köményes párolt savanyú káposztával körítve. A finn karácsonyi koszt ínyencfogása a rozslisztből készülő kenyértésztába sütött sonka. Persze, Finnországban sem maradhat el - mint a többi skandináviai országban sem - karácsony idején a világ egyik legélvezetesebb étkezési formája, a smörgasbord. E „terülj, terülj asztalkám!" körül az emberek mindenből csak egy falatot tesznek a tányérjukra, hogy minél többfélét megízlelhessenek a halak, rákok, hideg és meleg húsok, desszertek és gyümölcsök mesebelien gazdag választékából.
Svédországban sok évszázadon át egy csukaféle hal, az északi menyhal volt a hagyományos karácsonyi eledel vajas fehér szósszal és krumplival, erősen megborsozva. Mostanában a legkedveltebb karácsonyi fogás a sült liba, almával és szilvával töltve és párolt vörös káposztával körítve. Szívesen fogyasztanak hozzá krumplit és áfonyaszószt is. Skane tartomány, a svéd délvidék a termékeny földeknek, a virágzó gazdaságoknak, a nagy lúd- és angolnavacsoráknak, meg a gazdag smörgasbordoknak a hazája. Egy ottani smörgasbord például a következőkből állhat: hering „üvegfúvó" módra burgonyával, heringsaláta,„Jansson megkísértése", húsgolyók, májpástétom, kemencében sült karácsonyi sonka, vöröskáposzta-saláta, kenyér, vaj, többféle sajt, kávé, mandulatorta, „papparkakor", vagyis gyömbéres sütemény. S ez csak egy egyszerű, vidéki smörgasbord. Némely stockholmi vagy helsinki vendéglőben a fogások száma ennek akár többszöröse is lehet.

Talján módra
Itáliában december 24-én délután az utcák megtelnek színes öltözéket viselő, vidám gyermekekkel - és az este során is tele vannak ünneplő emberrel. Mindenfelé zajos vidámság uralkodik a nálunk szokásos csendesség helyett.
Legalább ilyen meglepő az ünnepi étkezések sora. Karácsony idején a halak közül - érdekes módon - az angolna a kedvenc, akár roston sütve, akár boros mártással. A főétel a töltött kappan volt; ezt saját levével locsolgatva sütik meg, s krumplifánkokkal meg zöldségekkel körítve adják asztalra. Desszertnek már karácsonykor megjelenik - az újévkor egyenest elengedhetetlen - pan papato. Ez az első pillanatra kisebbfajta zsemlének látszik, de valójában dióbélből, mogyoróból, mandulából, mézből és egyéb földi jókból készült csokoládés sütemény. Persze, az ízlések különbözőek - az édesszájú olaszok között sokan a torronét kedvelik, ezt a mogyoró, méz, csokoládé és karamellizált cukor kombinációjából készülő, ostyába burkolt finomságot.

Karácsony a nagyvilágban

Évente több mint 400 millió ember ünnepli a karácsonyt szerte a világon. Ez a legboldogabb ünnep egész évben, amely mindenhol a szeretetről és a családról szól, ám a szokások különbözőek. Minden országban másképpen ünneplik a karácsonyt, különbözőek az ünnepi ételek, karácsonyi hagyományok és szokások. Más-más módon ajándékozzák meg egymást az emberek és a Mikulásnak is többféle neve van. 

Spanyolország
A spanyol gyerekek kirakják az ablakba cipőiket szalmával, répával és árpával megtöltve a három bölcs lovainak, mert úgy tartják, hogy a bölcsek minden évben megteszik betlehemi útjukat. A bölcsek közül Baltazár ajándékozza meg a gyerekeket.

Mexikó
Mexikóban kilenc napig tart a karácsony. Az ünnep estéjén énekesek vonulnak az utcára, kezükben hosszú rudakkal, amelyekre csengettyűket és gyertyákat erősítenek. Így mennek át a városon, egészen a templomig.

Svédország
Karácsony reggelén a templomok égő gyertyákkal várják a híveket. A gyerekeknek a Mikulás - Tomte, egy manó segítségével osztja szét az ajándékokat, aki a ház padlója alól jön elő. Elterjedt szokás a Julkapp. Az ajándékot sok rétegben borítják be csomagolóval, és minél tovább tart kibontani, annál jobb lesz a Julkapp.

Anglia
Angliában a Mikulás hozza az ajándékot, aki földig érő, piros köpönyeget visel. 
A gyerekek levelet írnak a Mikulásnak, amit nem adnak postára, hanem bedobnak a kandallóba, hogy a Mikulás a felszálló füstből olvassa ki kívánságaikat. 
Angliából terjedt el az a szokás, hogy zoknit akasztanak a kandalló párkányára. Egyszer a Mikulás miközben a kéményben ereszkedett le, véletlenül elejtett egy pár aranyérmét, amik egy kandallón száradó zoknikba estek. Karácsonyi különlegesség a mazsolás puding, amelybe kis ajándékot is szoktak rejteni. Megtalálójának állítólag szerencséje lesz.

Olaszország
Karácsony másnapjának estéjén a gyermekeket meglátogatja a Strega Buffana nevű jó boszorkány. Söprűjén közlekedik Olaszország-szerte, és a jóknak mindenféle finomságot, a rosszaknak pedig szenet visz. Az olaszok jó barátaiknak szárított lencsét szoktak ajándékozni, hogy levest készítsenek belőle. Ez emlékezteti őket a szerény időkre, és ez hoz szerencsét nekik a következő új évben.

Amerikai Egyesült Államok
Az amerikaiak karácsonyfát állítanak és zoknikat akasztanak a kandalló párkányára, hogy a Mikulás megtöltse azokat ajándékokkal. A barátok és a rokonok megajándékozzák egymást és üdvözlőlapok cserélnek gazdát. A gyerekek jelmezbe bújnak és házról házra járva karácsonyi dalokat énekelnek. Cserébe édesség vagy gyümölcs a jutalmuk.

Ausztria
A Mikulás (Heiliger Nikolaus) december 6-án ajándékozza meg a jó gyerekeket édességgel, dióval és almával.
December 24-én pedig a gyermek Jézus hoz nekik ajándékot és karácsonyfát. A gyerekek izgatottan várják, hogy megszólaljon a csengettyű. Csak ezután léphetnek a gyertyákkal, díszekkel és édességgel feldíszített karácsonyfát rejtő szobába. 

Franciaország
A kisebb gyerekek kikészítik cipőiket a tűzhely közelébe, hogy karácsony estéjén a Mikulás beletegye az ajándékot. A gyerekek karácsonykor kibonthatják az ajándékokat, ám a felnőtteknek újévig kell ezzel várniuk.

Németország
A németek karácsonykor nagyon feldíszítik a házat. Az ablakokba fakeretre erősített színes gyertyaégőket vagy színes képeket szerelnek és a lakások többségében megtalálható a Betlehem is. A gyerekek a karácsonyi ajándéklistát rajzokkal díszítik és éjszakára az ablakpárkányra helyezik. Tetejére cukornehezéket tesznek, hogy a Mikulás biztosan megtalálja. 

Ausztrália
A Mikulás „szánját" nyolc fehér kenguru húzza. A karácsonyi vacsorát a szabadban fogyasztják, majd lemennek a tengerpartra vagy krikettet játszanak.

Csehország
Sokfogásos, bőséges vacsorát szolgálnak fel karácsony szentestéjén. Nem számít, hogy milyen nagy a család, mindig van egy teríték a gyermek Jézus számára is a cseh családok ünnepi asztalánál. Az emberek úgy tartják, hogy szenteste csodák történnek, ezért az éjszaka megsúghatja a jövőt.

Svájc
Itt a Mikulást Christkind-nek (gyermek Jézus) hívják, akinek öltözéke teljesen fehér és a fején egy arany korona van. Zürichben mesevillamos viszi körbe a gyerekeket a városon, akik karácsonyi dalokat énekelnek, és közben édességet osztanak nekik.

Karácsony napjai

A karácsony szláv eredetű szó, legősibb alakjában "lépő", "átlépő", "fordulónap", "napfordulat" lehetett a jelentése. Orosz nyelvjárásokban "pusztulást", "halált", "végórát" is jelentett.

   E baljós fogalmak a téli hidegre, hosszan tartó sötétségre, az óév szellemére vonatkoznak. Karácsonyi szokásaink között sok a halállal, szellemjárással kapcsolatos hiedelem. 
   December 24-e, Ádám-Éva napja a karácsonyi ünnepkör legjelesebb napja karácsony "vigiliája", az adventi időszak utolsó napja. Számos szokás, hiedelem kapcsolódik ehhez a naphoz: tilos volt kölcsönadni és kérni, mert az elvitte a gazda hasznát. Mindenki a ház körül dolgozott, tilos volt erdőn, mezőn tevékenykedni. Nem volt tanácsos varrni, fonni, foltozni, mosogatni. E napon a kiterített mosott ruha is bajt, betegséget hozhatott a családra.
   Az eladó lányok, ha az esti harangszókor a kútba tekintettek, megláthatták vőlegényüket. A legényeknek nem volt szabad zsírosat enni, nehogy csúnya menyasszonyt kapjanak.
   E napon állítunk karácsonyfát, melynek előzménye egyrészt a termékenységet, életet jelentő életfa, termőág. Másrészt középkori egyházi eredetű szokás, miszerint Ádám-Éva napján előadták a teremtés történetét. A paradicsomi életfát örökzölddel, fenyőfával helyettesítették.
   A karácsonyi ajándékozás a karácsonyfa-állításánál is újabb szokás. Ajándékot régen a kántálók, betlehemezők kaptak, ételfélét, esetleg egy kevés pénzt. Sok helyen a karácsonyfa és a rajta lévő nyalánkságok jelentették az ajándékot. 
   December 25. - karácsony napja, a téli napforduló ősi ünnepe, a kereszténységben Jézus Krisztus földi születésének emléknapja, az életet adó fény megszületésének napja. A hagyományos magyar paraszti életben a család ünnepe. Ez a nap munkatilalommal járt, csak a legszükségesebb munkákat végezték el. 
   Ez a nap a betlehemezés ideje. Ekkor mutatta meg eredményét advent, Márton, Katalin, András, Borbála, Miklós, Luca napja andrásoló vagy más jósló cselekménye. Az éjféli "misevégző" harangozással fejeződött be a napfordulás, a születés szent időszaka.
   Az ekkor megterített karácsonyi asztal, a házi oltár a hálaadás és a könyörgés eszköze volt. 
   December 26. - karácsony másodnapja István napján zabot és sót szenteltetett a régi falu népe, regösök járták a házakat. Istentisztelet után "istvánoltak": zeneszóval, rigmusokkal köszöntötték fel az Istvánokat.

Karácsony ünnepe

Már csak néhányat kell aludnunk, és nemcsak a téli vakáció kezdődik el, hanem az év egyik legszebb ünnepe: a karácsony is. Gondolom, te is várod már! De azt vajon tudod-e, hogy honnan ered ez az egész világon elterjedt, ám mindenhol más népszokásokkal fűszerezett ünnep?

Manapság a karácsonyi forgatagban és az egymást túllicitálni akaró vásárlási lázban sajnos, csak kevesek tudják, illetve keveseknek jut eszükbe, hogy mit is ünneplünk ilyenkor. Pedig a karácsony a pogány és a keresztény világ számára is az év egyik legfontosabb napja. Vajon hogy lehet ez? A válasz nagyon egyszerű: a karácsony két - egymástól jelentősen eltérő - ünnep ötvözéséből keletkezett.

Az egyik (a régebbi) egy ősi pogány természetünnep: az újévé, az újjászületésé. Az év végi ünnepek hosszú időn keresztül egybeestek a téli napforduló idejével: december 25-ével. Ekkor kezdenek a nappalok hosszabbodni. Régen az emberek sokkal inkább függtek a természettől, mint mostanság, és úgy gondolták, hogy a nap télen meghal. A tavasz közeledtével mindig félve várták, hogy feltámad-e újra. Megörültek tehát, amikor a nappalok hosszabbodni kezdtek, s örömükben ezt meg is ünnepelték a világ minden táján. 

A másik decemberi jeles nap a keresztény egyházak ünnepe: a Megváltó születésnapja, a gyermek Jézus ünneplése. A kereszténység más vallások szokásaiból is sokat átvett, így a sok ezer éves téli napfordulóra eső ünnepeket is belevonta a keresztény vallás ünnepkörébe, s a legnagyobb ünnepét tette erre a napra: azt az éjszakát, amelyen - a hagyomány szerint - Jézus született, aki elhozta számunkra Isten mindenek fölötti szeretetének hírét és a megváltást. 

A kétféle hagyomány keveredése során alakult ki a mai ünnep: az öröm, a békesség, a szeretet és a család ünnepe.

A karácsony szó szláv eredetű, őse a régi szláv nyelvben meglévő korcsun szó, amely lépőt, átlépőt jelentett. Az újévbe való átlépés, a téli napforduló lehetett az eredeti jelentése. Az angol nyelvben használt szó, a Christmas Krisztus nevére utal, tehát egyházi eredetű, akárcsak a német Weihnacht, ami szent éjt jelent. Az újlatin nyelvekben (francia: Noel, olasz: Natale, spanyol: Navidad) születésnapot jelent, s a latin Natalisból ered. Sokféle szálból tevődik össze ez a gazdag ünnep, s minden nép még az elnevezésben is kiemelte, ami számára a legfontosabb benne. 

A karácsonyi szokások nem voltak mindig egyformák, az idők során nagyon sokat változtak, de sok állandó vonás máig is fennmaradt. Ma már el sem tudnánk képzelni a karácsonyestét a gyertyafénytől csillogó karácsonyfa nélkül. Talán ez a legszebb, de mindenképpen a leglátványosabb ünnepi szokás. A karácsonyfa állításának szokása azonban nem régi, legalábbis ebben a mai formában nem. A fák szerepe a különböző ünnepek során minden népnél nagy volt. A magyar népi hagyományokban a karácsonyi életfa vagy termőág, esetleg búza tekinthető a karácsonyfa elődjének. 

Mivel a karácsonyfa-állítás, amely a 17. században terjedt el, német eredetű szokás, nagyon valószínű, hogy eredetét egy régi germán hiedelemben kell keresnünk. Eszerint a téli napforduló idején a gonosz szellemek, démonok, a halottak szellemei kiszabadulnak, szabadon csatangolnak a világban. Ezektől a gonosz kísértetektől csak az védi meg az embert, ha az élet örökzöldje, a fa alá húzódik.

Luther Márton, a reformáció nagy alakja, aki a hagyomány szerint először állított gyermekeinek karácsonyfát, nyilván ismerte ezt a hiedelmet. Ő azonban egy kicsit átalakította az ősi elképzelést, és Jézus születésének tiszteletére állította a fát, s a téli éj csillagainak párjaként számtalan kis gyertyát gyújtott rajta. 

A karácsony az ajándékozás ünnepe is. Ma a média és az emberek egyre növekvő igénye egy kicsit eltúlozta ennek a jelentőségét, és sokan kölcsönökbe, adósságokba verik magukat amiatt, hogy ajándékaikkal túlszárnyalják a másikat. Ám a lényeg az örömszerzés, nem pedig a minél drágább ajándék lenne: azokkal lenni és együtt örülni, akiket szeretünk. Gyertyát gyújtani a fákon és a szívekben is, és soha nem hagyni kialudni a lángot... 

Mi jut eszébe az embernek a karácsony szó hallatán. Szeretet, család, ajándékok, hó, hideg és persze evés, ivás. A karácsony Jézus Krisztus születésének ünnepe, nem áll egymagában a téli ünnepek között, egész ünnepsor épül köré. Az ünnepkör kezdete november végére, december elejére esik, neve advent, mely az eljövetelt, az Úrra való várakozást jelenti. Négy ünnepi vasárnap, s egyéb ünnepnapok, szentek névnapjai tartoznak bele. Ilyenkor adventi koszorút szoktak készíteni, amelyet négy szál gyertya díszít. Ezeket egymás után a négy adventi vasárnapon gyújtják meg. Luca széke, Luca pogácsa Különböző népszokások is kapcsolódnak ehhez az ünnepi szakaszhoz.

Luca széke, Luca pogácsa

Különböző népszokások is kapcsolódnak ehhez az ünnepi szakaszhoz. Nálunk a legelterjedtebb hiedelmek egyike december 13-hoz, Luca napjához kapcsolódik. Ezen a napon elkezdenek egy széket készíteni, amelyet karácson előestéjére fejeznek be. Aki a templomban az éjféli misén rááll, az meglátja ki a boszorkány. A lányok szívesen jósolnak Lucakor vajon ki lesz a jövendőbelijük. Kedves szokás a Luca pogácsasütés.

A fenyőfa, a karácsonyfa

Évszázadokkal ezelőtt karácsony napján életfát, termőágat vittek a szobákba, amely az évről évre megújuló természet mágikus jelképe volt, a XIX. században feltűnő díszített fenyőfa ezt teljesen kiszorította, jobban mondva helyettesítette. Csodálatosan közelíti meg a fenyőfa témáját egy mosoni népmonda. Amikor Krisztus Urunk a Földön járt, gonosz emberek elől bujdosnia kellett. Üldözői elől menekülve egy sűrű lombú fa alatt húzta meg magát, ez azonban odaszólt neki: állj odább, mert ha nálam találnak, engem is elpusztítanak. Ezzel utasították el féltükben a többi fák is. Az úrnak ellenségei már a nyomában voltak, amikor egy fenyőfához ért. Alig volt lombja, ezért ágai rejtették el Jézust, aki így meg is menekült. Az Úr megáldotta a fenyőfát: soha ne hullasd el a leveledet. Te légy a legdélcegebb és a legszívósabb minden társad között, élj meg mindenütt. Légy az emberek öröme és emlékezetemre rajtad gyújtsanak karácsonyi gyertyát. Ez a mese, a valóság azonban, hogy mindössze talán százötven esztendőre tehető a fenyőfa állítás karácsonyi szokása hazánkban.

Karácsony böjtje

A karácsony böjtje, amely a hamvazószerda és a nagypéntek mellett a legszigorúbb, de örömmel vállalt böjti nap. Ilyenkor reggelire csupán kenyeret és olajba áztatott savanyú káposztát ettek a jó katolikusok. Mások csak kenyéren és vízen böjtöltek. A böjti ebédre üres bableves és mákos guba vagy mákos tészta készült.

A karácsonyi ételek mágikus jelentősége a néphitben

Szinte minden karácsonyi ételnek volt mágikus jelentősége. A bab, a borsó, a mák a bőséget biztosította, a fokhagyma védte az egészséget, a rontás elhárítására diót használtak, a méz az egész életet édessé tette. Egyes vidékeken karácsonykor a kútba dobtak egy almát, vízkeresztkor kihúzták és a család közösen elfogyasztotta, hogy az új esztendőben egészségesek legyenek.

A karácsonyi vacsora

Az ünnep fénypontja mindenütt a karácsonyi lakoma. A falusi ház legjobban tisztelt bútordarabja mindig is az asztal volt. Megteríteni csak ünnepeken szokták. Karácsonykor piros terítő került az asztalra, a piros az öröm színe. Az asztal alá szalmát helyeztek el, a betlehemi jászolra emlékezve és emlékeztetve. Karácsony nem múlhat el - és most hazabeszélek - hal, halászlé nélkül. Elmaradhatatlan a pulyka is, akár gesztenyével töltve, vagy csak egyszerűen egészben sütve. Sokan ilyenkorra időzítik a disznóvágást, így aztán töltött káposzta, hurka-és kolbászhegyek ékesítik az asztalt és terhelik a gyomrot. A diós és mákos bejglivel már csak a szemünket kenegetjük, mert csak az kívánja.

Szakál László a híres soltvadkerti vendéglős ezt írja az ő családja karácsonyáról: „A karácsonyi ünnepi ebéd. Hát az valami fölséges volt. Orja leves savanyú szósszal, szárma, csirkepaprikás, kacsasült, kalács, rétes, amely mákkal, almával, túróval, meggyel és sok más finomsággal volt töltve." Elmondhatjuk tehát, hogy a karácsony nem a diétáról szól.

Amíg karácsonykor és más ünnepeken a fő fogáshoz tartozott a pulyka vagy más szárnyas, új évkor nem szabad baromfit enni, mert az hátrafelé kapar, tehát az újévben lemaradást okoz. Ezért ajánlatos ilyenkor a disznó, mert az az orrával előre túr. Innen ered az új évi malac fogyasztásának szokása, vagyis malacot új évkor és nem szilveszterkor kell enni. Köszönöm megtisztelő figyelmüket!

Kívánok Önöknek az új esztendőben

Bor, búzát, barackot, 
Kurta farkú malacot, 
Kocsijuknak kereket, 
Hordójuknak feneket, 
Hogy ihassunk eleget. 
A jószágnak eleséget, 
Takarékos feleséget,
Holtig tartó egészséget, 
Az élőknek megmaradást, 
A holtaknak feltámadást, 
Adjon az Úr Isten!

Karácsonyi gondolatok

Karácsony - recept - Karácsony - recept - Karácsony - recept - Karácsony

Karácsonyi receptek 1.

Beigli

(Karácsonyi recept)
Hozzávalók:
1 kg liszt, 1/2 kg margarin, 1 egész tojás, 4 púpozott evõkanál porcukor, 3 dkg élesztõ cukros tejben megfuttatva, só, 1-2 dl tejfel, hogy kellemesen puha tésztát kapjunk. A töltelékhez: 1/2 kg dió, 3/4 kg mák, velük egyenlõ súlyú cukor. A cukrot kicsi vízzel (kb. 1/2-1 dl) felolvasztom, bele a dió ill. a mák. Ha sûrû, mehet bele még egy kis víz, de nem baj, ha kemény a töltelék. Ízesítésül: a dióshoz vaníliás cukor, mazsola, fahéj, kakaó. A mákoshoz mazsola, citromhéj, fahéj, õrölt szegfûszeg, narancshéjlekvár.

A tésztát 5 részre osztjuk (kb. 33 dkg egy-egy gombóc). Nem hagyjuk kelni, azonnal kinyújtjuk tepsi hosszúságú téglalap formára (kb. 3-4 mm vastagra). Kb. 45 dkg tölteléket teszünk bele, a tölteléket, ha kemény, vizes kézzel simítjuk ki a téglalapon úgy, hogy egy sáv tészta maradjon üresen és úgy tekerjük fel, hogy az üres rész legyen a beigli talpa. Enyhén vajazott tepsibe tesszük, tojással megkenjük, kötõtûvel koppanásig átszurkáljuk. Elõmelegített, közepes forróságú sütõben sütjük világosra.

Karácsonyi recept - Karácsonyi recept - Karácsonyi recept - Karácsonyi recept

Karácsonyi receptek 2.

Ünnepi halleves

Hozzávalók:

50dkg tengerihal-filé, 1 fej vöröshagyma, 2 sárgarépa, zellergumó, zellerzöld, 1 szál póré, 1 paradicsom, késhegynyi kurkuma, 2 db halászlékocka, só

Elkészítés:

Tegyük fel a hal és a zöldségek felét és a paradicsomot főni annyi vízbe, amennyi jól ellepi. Ízesítsük a halászlékockával, kurkumával, sóval. Vágjuk a többi zöldséget vékony csíkokra, a halhúst kockákra. Félórás lassú forralás után az alaplevet turmixoljuk vagy passzírozzuk át. A krémleveshez adjuk hozzá a zöldségcsíkokat és a halat, és kis lángon, pár perc alatt főzzük össze. Ízlés szerint világos vajas rántással is sűríthetjük.

Karácsony - recept - Karácsony - recept - Karácsony - recept - Karácsony

Karácsonyi receptek 3.

Gesztenyével töltött pulyka

Hozzávalók:

1 db konyhakész bébipulyka (kb. 5kg), 25 dkg zsír, 30 dkg bacon, 60 dkg sertésapróhús pépesre darálva, 10 dkg vaj, 1 kg gesztenyemassza, 3 tojás, 3 zsemle tejbe áztatva - kinyomkodva, só, fehér bors, szerecsendió

Elkészítés:

A pulyka hasüregét sóval bedörzsöljük, állni hagyjuk, amíg a tölteléket elkészítjük. Töltelék: keverőtálban a vajat a tojásokkal habosra keverjük. Hozzáadjuk a pépes sertéshúst, a gesztenyemasszát és a zsemléket. Sóval, fehérborssal, szerecsendióval ízesítjük, és jól összedolgozzuk. A besózott hasüregbe betöltjük a tölteléket, egyenletesen eligazgatjuk, majd erős cérnával összevarrjuk. A pulykát kizsírozott tepsibe fektetjük, forró zsírral megöntözzük, majd középmeleg sütőben megsütjük. (Ahány kilós a pulyka annyi órát számítsunk a sütésre.) Közben is gyakran locsolgassuk a zsírjával. Köretként mazsolás rizst, párolt almát, aszalt szilvát kínáljunk.

Karácsonyi recept - Karácsonyi recept - Karácsonyi recept - Karácsonyi recept

Karácsonyi receptek 4.

Halkocsonya

Hozzávalók:

50-70 dkg halfilé (tengeri és édesvízi hal is), 2-3 citrom, 2-3 babérlevél, só, fehérbors, 1 csomag zselatinpor vagy levél, 1 csokor kapor, 1 vöröshagyma felkarikázva, leforrázva.

Elkészítés:

A halfilét 1-1,5 liter vízben babérlevéllel, egy kettévágott citrommal és egy másik kicsavart levével, sóval, fehér borssal ízesítve feltesszük főni. A halfilét kiszedjük, a hallét leszűrjük, felforraljuk, hozzáadjuk a zselatint és hűlni hagyjuk. A formába kevés kocsonyaalapot öntünk, dermedni hagyjuk, elrendezzük benne a halhúst, a kaporágacskákat, a hagymakarikákat, a citromszeleteket, és felöntjük a többi kocsonyaalappal. Ügyeljünk arra, hogy a kocsonya állaga mindig megfelelő legyen, mert csak így lesz szép, amikor a formából kiborítjuk a kész halkocsonyát.

Karácsony - recept - Karácsony - recept - Karácsony - recept - Karácsony

Karácsonyi receptek 5.

Karácsonyi káposzta

Hozzávalók:

fél fej káposzta, 2 evőkanál napraforgóolaj, 1 fej vöröshagyma, 1 gerezd zúzott fokhagyma, 4 szelet füstölt szalonna, 1 teáskanál édesköménymag, 1,5 dl csirkehúsleves, só, őrölt feketebors, 2,5 dkg vaj

Elkészítés:

A káposztáról vegyünk le 4 levelet, a többit vágjuk finomra. A leveleket főzzük 3-4 percig forró, sós, vízben, majd mártsuk hidegbe, és csöpögtessük le. A főzővízben a darabolt káposztát főzzük 6 percig, majd csöpögtessük le. Az olajban pirítsuk meg a hagymát és a fokhagymát, a szalonnát; adjuk hozzá az édesköményt, a húslevest, és forraljuk fel. Tegyük bele a főtt káposztát, sózzuk, borsozzuk, adjuk hozzá a vajat. A levelekkel béleljünk ki négy tálkát úgy, hogy túllógjanak a peremen. Töltsük meg a csészéket a káposztás keverékkel, szorosan hajtsuk rájuk a levélszéleket. A csészéket állítsuk bele egy tepsi forró vízbe, fedjük le a tepsit alufóliával, és melegítsük át sütőben.

Karácsonyi recept - Karácsonyi recept - Karácsonyi recept - Karácsonyi recept

eszprémi érsek

Akinek volt ideje ránk...

Karácsonyi gondolatok

forrás: Új Ember

Karácsonykor a keresztény világ Jézus születését, a második isteni személy földre szállását, biblikus szakkifejezéssel szólva "az Ige megtestesülését" ünnepli.

1. Az Ige először akkor született meg, amikor az Atyaisten egyetlen szóban tökéletesen, "maradék nélkül" kifejezte önmagát, minden tudását, akaratát, atyai szívének minden érzését belemondva ebbe a Szóba. Ennek a Szónak a születése "az idő kezdete előtt", az időn kívül, az úgynevezett örökkévalóságban történt.

Én az Ige születéséből akkor sejtek meg a legtöbbet, amikor sikerül meglátogatnom idős édesanyámat, és ő azt mondja nekem, hogy "fiam". Egyszerű, rövid, alig hallható szó, és mégis benne van egy egész ember, egy asszonynak minden anyai érzelme, egy életen keresztül rám pazarolt minden fáradsága.Soltész Rezsőnek egy régi dala jut eszembe: "Van olyan szó, mely többet ér hosszúra nyújtott könyveknél: egyszerű, neked szól, s tán a kérdésedre is válaszol."

Az ilyen csodálatos, magyarázkodásoktól mentes, mégis mázsás súlyú szavaknak őstípusa az isteni Ige, aki az Atya ajkán született, és aki annyira tökéletes, hogy már nem csak egy szó, hanem egy Személy, hiteles képmása az Atyának: "Isten az Istentől, Világosság a Világosságtól, valóságos Isten a valóságos Istentől" - ahogy a nicea-konstantinápolyi hitvallásban minden vasárnap imádkozzuk.

Mi általában sokat beszélünk, és mégis keveset mondunk. Néha nem tudjuk, máskor nem is akarjuk őszintén és hitelesen kifejezni önmagunkat. A tökéletes, százszázalékos önkifejezés eddig csak egyvalakinek sikerült: őt úgy hívjuk, hogy Mennyei Atya, az egyetlen, mindent kifejező eleven szót pedig Isten Igéjének vagy egyszerűen csak Igének nevezzük.

2. "És az Ige testté lett, és közöttünk élt" - mondja nekünk Szent János evangélista (Jn 1,14). Itt már az Ige második születéséről van szó. Ez már nem az időn kívül, hanem az időben történt, körülbelül kétezer évvel ezelőtt, a térnek egy jól meghatározható pontján, a júdeai Betlehemben.

Számunkra ennek a születésnek a jelentősége is felmérhetetlen. Jézus, a "megtestesült Ige", az Atya dicsőséges Egyszülöttje (Jn 1,14), az emberré lett Isten átlépte az előkelő görög filozófusok által áthidalhatatlannak vélt szakadékot Isten és az ember, az ég és a föld, a transzcendens és az immanens között. Átjárhatóvá lett a teremtett és a teremtetlen világ közt húzódó határ.

Karácsonykor meg szoktuk ajándékozni azokat, akiket szeretünk. Ez a szokás eszünkbe juttatja az első karácsonyi ajándékot, amely nem egy tárgy volt, hanem egy személy, az Atyaisten Egyszülött Fia. Az ő személyében Isten maga jött el hozzánk, hogy - Izaiás jövendölése szerint - velünk legyen (vö. Iz 7,14) - "velünk együtt húzza az igát" (Pázmány), velünk dolgozzék, sírjon és örüljön, velünk szenvedjen, velünk és értünk haljon meg a kereszten.

Isten Szent Fiának velünk léte nem csak egy időre, hanem örökre szól. Amikor látszólag eltávozott közülünk, nem egy ajándéktárgyat, még csak nem is egy általa írt könyvet vagy saját kezűleg faragott szobrot hagyott itt emlékezetül, hanem önmagát a kenyér és a bor színe alatt az oltáriszentségben.

3. Karácsony arra tanít minket, hogy nekünk is önmagunk odaajándékozásával kell szeretnünk egymást.

Szép dolog, ha üdvözleteket küldünk ismerőseinknek, jó dolog, ha ajándékokkal kedveskedünk szeretteinknek. A képeslapok, a boltban vásárolt vagy házilag készített ajándékok azonban nem helyettesíthetik a szívünket.

Szívünk odaajándékozása pedig azt kívánja, hogy imádkozzunk és vezekeljünk a távol levőkért, illetve hogy személyesen segítsük és időnk feláldozásával, személyes jelenlétünkkel támogassuk a közel levőket.

A mai ember szeretetmegnyilvánulásain erősen érződik az anyagelvűség, a gyakorlati materialista felfogás, a fogyasztói szemlélet minden ártalma. Nemcsak arra gondolok, hogy az emberi kapcsolatok eltárgyiasulnak, hogy a barátság helyébe az érdekkapcsolatok lépnek, hanem arra is, hogy még akik szeretik egymást, azok is ma már csak pénzben vagy pénzen megvásárolható tárgyakban tudják kifejezni szeretetüket. Nem érnek rá együtt lenni szeretteikkel, együtt imádkozni, kirándulni, játszani, beszélgetni egymással.

A mai, túlterhelt pedagógus ritkán ér rá, hogy - szigorúan vett szakmai kötelezettségek teljesítésén túl - foglalkozzék növendékeivel, meghallgassa őket és feleljen kérdéseikre. Pedig a fiatalok elsősorban nem is magabiztos, előre gyártott feleleteket várnak, hanem megértést és szeretetet. Sok szülő bőséges zsebpénzt ad inkább a gyermekeinek, mintsem hogy önmagát ajándékozná nekik. Nincs ideje, fut a pénze után, pedig a pénz szeretet nélkül nem boldogít. Akire pedig nincs időnk, azt nem szeretjük igazán.

Sajnos, nagyon sok esetben még a hitvestársaknak sincs idejük arra, hogy őszintén és barátságosan elbeszélgessenek egymással, pedig nekik aztán igazán tudniuk kellene, hogy "az idő, amelyet a rózsánkra fordítunk, az teszi őt számunkra páratlanná, egyetlenné a világban" - tanít minket Antoine de Saint-ExupéryA kis herceg című könyvében.

Szombathely főtere valamikor nem jelentett semmit számomra. Történt azonban, hogy közel tíz éven át, misére menet, minden reggel itt találkoztam azokkal a gimnazista fiatalokkal, akikkel különböző csoportokban sok időt töltö

Oldal: katrácsonyi hagyományok
Mindent karácsonyról ötletek ételek dekoráció! - © 2008 - 2024 - karacsonyrlmindent.hupont.hu

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat